Szemők István írásai
Szia Gyuszi!
Szíves kérésednek meg sem próbálok ellenállni, hiszen az az osztálytársam vagy, akivel évekig szoros kapcsolatban ültem (álltam).
Magamról fogok írni, bár kedvenc íróm, Moldova György szerint "Egy igazán szürke és érdektelen hősöd van, saját magad." Persze ez nem volt akadály az ő számára, hogy tíz kötetben megírja élete történetét.
Meg is van nekem valamennyi, nekem dedikálva.
***
Azonnal elhárítom, hogy magamat bármilyen vonatkozásban az ország egyik legolvasottabb írójához hasonlítsam, de ha visszagondolok az életem memóriámban megőrzött mozzanataira, nem találok benne semmi olyasmit, amit érdekességként mások figyelmébe ajánlhatnék. Ennek ellentmond a legidősebb unokám Ádám, aki családi összejöveteleken sokszor arra kér, hogy meséljek valamit az életemről, mert szerinte másoknak száz évig kellene élni, hogy annyi élményük legyen, mint nekem van.Természetesen ez a vélekedés csakis az ő fiatal korának tudható be.
***
Először az unokáimról, akik négyen vannak.
***
Tünde lányom gyermekei: Ádám (1990.) főiskolás, Eszter (1992.) középiskolás. Orsolya lányom gyermekei: Mátyás (2005.) óvodás, Melinda (2006.) óvodás.
Az egyetlen általam elküldött fényképen Matyi látható.
Unokáimról majd egy későbbi alkalommal küldök képeket, meg érdekesnek tartott történeteket.
*****
Nos akkor rólam, illetve a sakkpályafutásomról.
***
Illő szerénységgel, hiszen mindenki hajlamos csak a sikereit, vagy az annak vélt eseményeket megemlíteni. Természetesen én sem vagyok kivétel. De térjünk a tárgyra.
A legmagasabb minősítés, amit elértem, mesterjelölti cím, a legmagasabb ÉLŐ pontszámom 2270. Ez szerepelt 1994. január 1-jén a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) listáján. Mivel 15 éve nem versenyeztem, a FIDE az inaktív sakkozók között 2175 pont ÉLŐ-vel tartott nyilván még ez év februárjában is.
Itt egy kis magyarázat szükségeltetik, s elnézést kérek azoktól akik enélkül is tisztában vannak vele, hogy az ÉLŐ elnevezés a rendszer kitalálója, Élő Árpád professzortól származik. A világ szupernagymesterei 2800 pont feletti, a síma "mezei" nagymesterek 2500 pont feletti ÉLŐ-vel rendelkeznek. Tudásom alapján nemzetközi szinten, a legjobb időszakomban is, a közepesnél gyengébb mesterjelöltek közé voltam sorolható, legalább is szerintem. Remélem, hogy nem értékeltem túl magamat.
Egykor egyéni versenyen első helyezést értem el holtversenyben a budapesti I. osztályú sakkozók versenyén. Egyedül lettem első egy előversenyen, amely után indulhattam a mesterjelölti minősítésért. Nos itt következett be a határ, amit képességeim még lehetővé tettek. A mesterjelölti verseny első három fordulójában vereséget szenvedtem. Hihetetlen volt, miután a feleségem mint egy szigorú menedzser rám parancsolt, hogy szedjem össze magam, a további játszmákat mind megnyertem. Végül harmadik helyezettként megkaptam a mesterjelölti minősítést. (Feleségem sakkpályafutásomban játszott szerepéről még írok.)
Ezt követően komoly egyéni versenyen, nemzetközi mezőnyben, nem sok babér termett számomra. Tudomásul vettem, hogy velem született magas szintű képességek híján hol a helyem a sakkozók között. Amit az elméletből önszorgalomból megtanultam, s amit a gyakorlati játékból édesapámtól elsajátítottam ezt tette lehetővé.
Csapatversenyen, amíg egyesületem a Törekvés SE alacsonyabb osztályban játszott, sok pontot szereztem. Volt olyan évad, hogy 12 játszmából 11 győzelmet arattam. Többször voltam a csapat legjobb pontszerzője. Egyre feljebb jutottunk, Bp-i II.osztály, Bp-i I. osztály majd az Országos Bajnokság II. osztálya következett.
***
Itt történt velem a következő eset.
***
A Győri Műszaki Főiskola csapata volt az ellenfél, mi voltunk a vendégcsapat. A vasárnapi mérkőzés előtti napon leutaztunk Győrbe. Édesapám, aki tartalék volt, szintén velünk tartott. Szombat este ketten beültünk egy, a Duna partján lévő halászcsárdába. Borozgattunk, s olyan adag halászlét szolgáltak fel, hogy a megrendelt rántott hal helyett is bort kértünk.Az "eredmény" nem maradt el. Szerencsére visszataláltunk szállodába, de azt a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogyan történhetett az, hogy a győri színház homlokzata odafelé és visszafelé is jobbkéz felé esett. Valószínűleg körbe is mentünk egy kicsit.
A másnapi mérkőzésen életem talán legszínvolasabb játszmáját nyertem az ellenfél egyik legjobb játékosa ellen.s a csapat is nyert 11:3 arányban!
De még nincs vége a történetnek. Egy hét elteltével találok egy levelet a postaládámban, feladó az a bizonyos győri halászcsárda. Kivert a hideg veríték, amíg kibontottam a borítékot. Átfutott az agyamon, talán valami botrányt csináltam mámoros állapotban, és most kártérítést követelnek.
Kiderült azonban, hogy a csárda vezetője megköszönte a venégkönyvbe beírt méltató soraimat, amelyre az említett előzmények után egyáltalán nem emlékeztem. Biztosítottak, hogy máskor is szívesen látnak. Nagy kő esett le a szívemről.
Évekkel később egy győri kiránduláson a feleségemmel együtt akartam beülni az említett csárdába, de zárt ajtót találtunk, az intézmény megszűnt. Nejem, aki ismerte a történetemet, jelentősen rámnézett, s szerintem elkönyvelte magában, hogy én is hozzájárultam ehhez.
***
De vissza a sakkhoz!
Feljutottunk az Országos Bajnokság I. osztályába. Itt bekövetkezett ugyanaz, ami az egyéni versenyeknél is. Mesterek, nálam sokkal jobb mesterjelölt ellenfelek ellen már nem tudtam számottevő eredményt elérni. Megértettem, amikor már nem állítottak be a csapatba.Szívfájdalom nélkül ért véget a sakk-pályafutásomnak ez a szakasza.
15 évig nem játszottam versenyjátszmát, a Széchenyi fürdőben ez idő alatt váltott játszmáim természetesen nem számítanak. Ott nem találtam legyőzőre.
Egy alkalommal az ellenfelem mérgesen megjegyezte: "Maga azért győzött mert sokat gondolkozott!" Válaszom: "Magának sem tiltotta meg senki, hogy használja a fejét!". Soha többé nem hívott játszani, s ezt annál inkább megtehette, mert ővé volt a készlet.
Eltelt másfél évtized, s a nejem ismét mint menedzser lépett fel.
***
Miután mindketten nyugdíjasok lettünk sokat kirándulunk, többet foglalkozunk az egészségünkkel, szerencsére csak karbantartás, megelőzés jelleggel. Elkezdte nekem mondogatni, hogy jó lenne, ha megint versenyeznék, az agyamat is tornáztatni kellene. Felkérése nem egészen ebben a formában hangzott el, inkább így: "Nem szeretném, ha elhülyülnél!". Fogalmam sincs, miért gondolt erre.
Idén leszünk 40 éve házasok, tudom, hogy mi a regula. Körülnéztem a XVII. kerületben, ahol lakunk, s találtam egy szimpatikus kis csapatot, amelynek a vezetőjét régről ismertem. Hívott a csapatukba miután találkoztunk. Ráálltam, de nyomatékosítottam, hogy teljesen kiestem a gyakorlatból, ne várjanak csodákat tőlem. Erre számított ő is, s amikor az első két meccsemet elveszítettem inkább biztatott. A harmadik játszmámat, ráadásul fontos, feljutásért vívott mérkőzésen már megnyertem. A vezető edző a nap hősének titulált.
***
Itt tartok most. Később még írhatok a témáról többet is, természetesen csak akkor, ha az nem untat senkit.
***
Végezetül egy sakkozóról szóló vicc (Talán nem mindenki ismeri.):
Egy szenvedélyes játékos elmegy a paphoz, s kérdezi:
-Atyám! Tudni szeretném, ha megboldogulok, a túlvilágon is sakkozhatok-e?
-Fiam veszélyes dolog a jövőt firtatni, de ha nagyon akarod, megkérdezem az égieket. Jőjj vissza egy hét múlva.
Eltelik hét nap, ismét találkoznak.
- Van válasz, Atyám?
- Van Fiam, de nem leszel boldog, ha megtudod. Jót is, rosszat is mondtak odafönt.
- Kezdd a jóval!
- Nos Fiam, a túlvilágon gyakran rendeznek versenyeket a megboldogultaknak. Például holnap is kezdődik egy.
- Hála a Mindenhatónak, Atyám! Megnyugodtam, most mondd mi az a rossz, amit hallottál?
- Mutattak egy listát, kik indulnak a holnapi versenyen. A te neved is ott szerepel!
Ég áldjon Gyuszi!
Ennyi tellett most tőlem.
Szemők P.