Angkor Vat & Angkor Thom

Angkor Vat & Angkor Thom

Ugrás a leíráshoz

Vissza a linkekhez

Neak Pean

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

ANGKOR THOM

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

------------

-----------

Vissza az elejére

47. További csúszkás képsorozatok

Vissza a képekhez

A N G K O R – pontosabban ANGKOR-VAT

Mit találunk ERRŐL a Wikipédiában ?
„11–15. század – Khmer Királyság
A 11. század során I. Jaszovarman király a Siem Reap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezetékrendszert
és nagy víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is.
Így a parasztok évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság és az élelmiszerfelesleg felhalmozódása a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette. Olyannyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett, és a királyok nagyszabású városok és templomok építésébe kezdtek.
A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. II. Szurjavarmant az a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkor-Vat megépítésében, hogy majd halála után Visnu istenhez térhet meg. Angkor-Vat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal - a templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy” – a Meru-hegy (a Himalája) – az Univerzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma.
Az Angkor-Vat, amely valószínűleg minden idők legnagyobb vallási célú épülete, a XII. század elején épült. Ugyanabból az időből származik, mint Európa nagy gótikus katedrálisai. Angkor neve azt jelenti: „főváros”, a Vat jelentése pedig a khmer és thai nyelvekben: „templom” .
A csodálatos gonddal épített és díszített templom II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult: mind a természet, mind az emberi rombolás nyomait megtalálhatjuk rajta. A 12. század végén, 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei, a vietnami csamok. VII. Dzsajavarman (1181-1219) uralkodása idején, a birodalom újjáépítése során a fővárost néhány kilométerrel északabbara, Angkor Thomba helyezték át. Ekkor következett be a buddhizmusra való áttérés. A 14. századtól napjainkig a templom buddhista szentélyként működik. Később a 15. század során a sziámi betörések és fosztogatások rongálták, majd 1431-ben bekövetkezett Angkor eleste, amely nemcsak Angkor-Vat, hanem az egész régió hanyatlását és elnéptelenedését hozta.”
Ki fedezte fel újra és milyen kincset adott a világnak – 500 év múlva ?
Vajon gondolta-e a francia Henri Mouhot 1860-ban, amikor a dzsungel közepén felfedezte Angkor romjait, hogy milyen kincset adott a világnak. A IX. és XIV. század között khmer birodalom virágzó civilizációja ma már ugyanis világörökségünk része. A sokáig elfelejtett város vagy birodalom környékén egy hatalmas, 140 kilométer hosszú és 30 kilométer széles tó fekszik, ami meghatározó volt a khmer kultúra kialakulásának szempontjából, hiszen egész évben lehetett itt rizst aratni és terület halakkal is ellátta bőven az embereket. Olyan, mintha egy csodálatos csigahéjat látnánk, csiga nélkül. A kőépítészet egyik csúcsa Angkor, ahol vakolat nélkül iszonyú pontossággal faragott köveket raktak egymásra, hogy aztán szobrokkal burkolják be azokat. Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt. Könyvtárak, templomok és szentélyek működtek benne. Egy vallási élet központja lehetett, amelynek ma már nyomaiban sincs folytatása.
Mit mond erről Jelen János, az Angkor Alapítvány Kuratóriumának elnöke:
- Ez a hatalmas terület lekerített és a turisták belépőt váltanak a parkba. Borsos áron ugyan, de valami olyanhoz férnek hozzá, juthatnak el - a mintegy 70-80 hatalmas méretű nagy kiterjedésű templomhoz -, amelyek aztán búsásan megtérítik azt a pénzt, amit a belépőre fordítottak. De jól lehatárolt az a terület, amelyet a helyi műemlékrendőrség véd. Természetesen jó okkal, hiszen alig hét százaléka a romoknak került a felszínre. Hogy a föld alatt mi maradt, azt csak most kezdjük sejteni. A japán ásatások egészen elképesztő leletcsoportokat hoznak a felszínre, így például mindössze egy hónappal ezelőtt bukkantak egy szobortemetőre. Különböző vallási irányzatok uralkodói szorgalmasan és szorgosan elpusztíttatták és eltakarították a templomokból a másik vallási irányzat ábrázolásait, így például a buddhizmus sokszor vált áldozatává a sívaista uralkodók dühének. És ilyenkor hozták létre az átalakított templomok közelében ezeket a szobortemetőket. Tudtunk a létezésükről, vagy sejtettük inkább, hogy vannak ilyen szobortemetők, de soha egyetlen egyet sem találtunk meg. Most egy ilyenre bukkantak rá, rögtön 250 buddha szoborral és ez a felfedezés teljesen át fogja írni a művészettörténeti értelmezését Angkornak. Hiszen eddig úgy gondoltuk, hogy az a sok gyönyörű szobor, amely elárasztja főleg a magánggyűjteményeket, de a nagy múzeumokat is, azok mindegyike különböző korokból származik. Ma már tudjuk, hogy nagy valószínűséggel ezután ezeket gyakran majd másolatnak kell minősíteni. Az eredeti szobrok majd innen, ezekből a szobortemetőkből kerülnek elő és teszik lehetővé, hogy azután a nagy alkotások másolatait az őket megillető helyre helyezzük.
- Igaz, hogy a szobrok mosolyognak?
- Szinte mindegyik szobor mosolyog. Persze az angkori szobrokon látható csodálatos ajakábrázolás, amely végtelenül gazdag és sokféle benső lelkiállapotot tükröz, az nem egy egyszerű mosoly. Az a belső lélek tükröződése az arcon, amely mintegy végtelen változatban mutatja meg a látszólag szűkös tárgy-téma, tehát a mosoly mögött húzódó lelki, emberi tartalmak gazdagságait.
- Az ember tehát csak úgy besétál? Hogy képzelje el: jobbról, balról szobrok, templomok romjai?
- Először is, a besétálás már maga egy komoly vállalkozás, hiszen több kilométer utazás után jut el az ember az egyik helyről a másikra. Néha ugyan néhány száz méterre vannak ezek az 50, 60, 80, 90 méter magas hatalmas templom-piramisok egymástól, de gyakran 20-25 kilométert is kell utazni ebben a "szoborparkban" vagy ebben a "templomparkban" az utazónak. Ha megérkezik, akkor legtöbbször egy vízesárokkal körülvett területre lép be, egy töltéshídon halad át, amely már gyönyörű kígyótestekkel körülvett korlátokkal, lépcsőkkel, a vízbe levezető csónakbelépő-helyekkel díszített. Majd ha ezen a töltéshídon áthaladt, akkor egy úgynevezett kapuzatba vagy szankszkrit elnevezéssel gapurába lép be a látogató. Itt már elámulhat attól a gondos tervezéstől, amivel a haladás közben élő, szemmagaságga, látóterébe lépő dombormű-ábrázolások más-más történetet mondanak el. Tehát a korabeli ember számára az útvonal, amelyen bejárta a területet, egyben meghatározta azt is, hogy a hindu mitológia történeteit milyen sorrendben látja és a sorrend - az állandóan váltakozó sorrend - , más-más összefüggésekre hívta fel az értő látogató figyelmét.
- A helyiek nem próbáltak még beköltözni például ezekbe az épületekbe?
- Örülök a kérdésének, mert nem szoktak gondolni a helyiekre, amikor ezeket az egzotikus kultúrákat vizsgálják az emberek. Bizony beköltöznek. Sőt, olyan gyorsan költöznek be, amilyen gyorsan csak a körülmények, a biztonsági körülmények megengedik. Vagy éppen menekülnek a katonai események, a kambodzsai polgárháború elől. Így például Angkor Vat-ba többször, több hullámban költöztek be a helyi lakosok az épületbe és próbáltak meghúzódni, reménykedve abban, hogy ezeket a felbecsülhetetlen értékeket majd a katonák nem lövik... Fölállítják a kis főzőedényeiket, tüzet raknak. Ahol az eső beesik a kőfalak között lecsorog, ott egy kis védőponyvát próbálnak kihúzni vagy egy gyékényszőnyeget terítenek maguk alá és teljesen normális életet élnek a kövek között.
- A turistákkal pedig teázgatnak...
- Amit mondtam csak a különleges viszonyokra vonatkozik, ha kényszerhelyzet van és amikor természetesen nincs turista. Hiszen ő is azért menekült oda, mert háborús cselekmények folynak. Tehát ha ilyen békés időszak van, mint most, akkor bizony kiszorítják ezekből az épületekből a helyi lakosokat, akik a közeli falvakban húzzák meg magukat és a templomok területén csak a buddhista kolostorok lakói és az ott élő szerzetesek élnek állandóan. Ők a szokásos, normális, az elmúlt ezer évre jellemző ritusaikat hozzák; építik és élik a szertartásokkal, gyönyörű szép énekeikkel teli életüket...

A képek mellé a magyarázó szöveget a „játékgyáros” írta…

Neak Pean

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Angkor romjai
Neak Pean
Adatok
Ország: Kambodzsa
Felvétel éve: 1992
Elhelyezkedése:
Neak Pean – Tekergőző Kígyók – buddhista templom, amely VII. Dzsajavarman király víztározómedencéje (a Dzsajatataka baraj) közepén, egy mesterséges szigeten áll, Angkorban, Kambodzsában. A 12. század végén épült „forrás templom”, nevét a khmerek őseként tisztelt mítikus Naga istent ábrázoló, két egymásba fonódó nagy kígyóról kapta, amelyek körbeölelik a szigetet, és őrzik a szent forrást.
Neak Pean eredetileg orvosi, gyógyító célokra készült, mint a Nagy Építő – VII. Dzsajavarman – által építtetett 102 kórház egyike. A templom az egyensúly ősi hinduizmusban gyökerező tiszteletén alapul. A 350 m2-es sziget szentélye a Himalája gyógyerejű hegyi tavát, az Anavatapta tavat szimbolizálja. A sziget egyik egyedülálló szobra a Bahala, Avalokitesvara [1] repülő lóvá változott alakja, a szenvedés elkerülése és az együttérzés megtestesítője. A központihoz kapcsolódó négy kisebb medence a négy őselem: a víz, a föld, a tűz és szél kifejeződése. Ezek közepén egy-egy szimbolikus vízforrás, elefánt-, ember-, oroszlán- és lófejet formázó szökőkutak, vízköpők állnak és táplálják a szentély központi medencéjét. A hitvilág szerint a medencében való megmártózás során az elemek betegséget okozó, megbomlott egyensúlya helyreáll, és a test bajai elmúlnak. A medencékben napjainban is végeznek gyógyító szertartásokat.

Forrás [szerkesztés]
Michael Freeman and Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999. ISBN 0 8348 0426 3. (angol)
Világjáró magazin: KAMBODZSA Ősi istenek birodalma, 2003. november
Külső hivatkozások [szerkesztés]
APSARA – Neak Poan (angol)
Czeiner Nándorné: Kambodzsa útinapló, 2001. december; Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár m·v·sz

Vissza a képekhez