Hetven éves lettem! – Gratulálunk!

70 éves vagyok 2

Hány éves vagy nagypapa?
Egy este Dóri unokám – velem, a nagyapjával beszélgetett -, egyszer csak hirtelen megkérdezte:
– Nagypapa, hány éves is vagy?
Így válaszoltam,- hadd gondolkozzam egy kicsit! –
– A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép,a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.Nem volt még kocsiradar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
– Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
– Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
– Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
– 25 éves koromig minden rendőrt és férfit ‘uram’-nak szólítottam, minden nőt pedig ‘asszonyom’-nak vagy ‘kisasszony’-nak.
– Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
– Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét és odavitték neki.
– A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült; kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját; és a férfi segített neki levenni a kabátját.
– Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára.
– A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
– Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
– A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
– Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
– Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről,DVD-ről, elektromos írógépekről.
– A ‘notebook’ jegyzetfüzet volt.
– Az órákat naponta felhúzták.
– Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
– Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
– Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
– Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald’sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.
– Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
– Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
– És most mondd, unokám – szerinted – hány éves vagyok!
– Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! – felelt az unoka.

– Nem, kedvesem, csak 70!